“Na jó hát de azért te nem csak jógázol…”

Kaptam és kapom ezt a megjegyzést oly sokszor mégpedig azzal a tipikus, kissé méltatlankodó hanglejtéssel.

Mintha bármikor is azt szerettem volna mutatni, hogy csak a jóga. Mintha ez így csalás lenne.
Mintha be kellene bizonyítani, hogy csak jógával ezt és ezt lehet elérni de eléggé egyértelmű, hogy itt a legtöbben legfőképpen egy bizonyos erőnlétre, hajlékonyságra és alakra gondolnak azaz csakis a külsőségekre..

Persze, hogy nem csak jógázom. Ahogyan a legtöbb oktató sem. Ahhoz a fizikumhoz amivel rendelkeznek megvannak a külön mobilitás és nyújtó gyakorlatok, erőnléti és kondicionáló edzések.

Soha nem is állítottam, hogy a jóga elég…mármint elég mihez? Minden attól függ mit szeretnénk.

Mert amennyire gyönyörű mozgásrendszer a jóga minden irányzata, és amennyire klasszul fókuszba helyezi gerinc egészségét (ami kevés más mozgásformára jellemző), amennyire szinkronban fejleszti az erősséget és hajlékonyságot, azért fizikai szinten nem lehet vele mindent elérni vagy megkapni hiszen alapvetően nincs is értelme, hogy erre eszközként használjuk….

Nekem személy szerint szükséges a heti 1-2 rövid (max. 15 perc) de intenzív (kiugrik a szíved a helyéről) HIIT edzésem az állóképességem végett és hogy mentálisan is a topon legyek, az endorfinbomba csak egy kellemes ráadás. Szeretem a heti 1-2 szabadtéri parkedzésemet a pull-up rúdnál, hogy a jógában szinte abszolút nem fejleszthető húzás erősségemen is dolgozzam illetve mert ez jelenti az aktív pihenést számomra. Szeretem a rövid pilates tornáimat is ahol sokkal nagyobb a fókusz a helyes technikán mint a légzésen. Szeretem a sima saját testsúlyos edzéseimet: pl. fekvőtámaszok ahol kicsit versenyezhetek tegnapi önmagammal és mérhetem a fejlődést ismétlésszámokban. Szeretek néha lábsúlyt vagy gumiszalagot használni, hogy igazán megdolgoztassam a farizmokat. És a futás teljes kiiktatása miatt szeretem a nagy sétáimat, ami nemcsak a legorganikusbab mozgás de amivel kiszellőztettem a fejem.

Na és pont ettől olyan szabad a jógagyakorlásom, hogy nem várok el tőle egy adott fizikumot nem célom vele az ilyen-olyan alak elérése. Ehhez megvannak a más mozgásformáim heti variálásokkal, hogy épp mikor mire hogy jut időm. A jóga így semmi másról nem szól nekem, csak amiről szólnia “kellene”: hogy jól érzem magam, hogy nyugodtan lélegzem, hogy ha éppen egy erősítő-alakformáló flow-t csinálok akkor azt is tudatos, mély légzéssel, hogy csendes és nyugodt elmével mozgok vagy épp nem mozgok, hogy minden sejtemet átjárja a friss energia.

Úgyhogy ezért furcsa ez a típusú csalódás miszerint ez így tehát hamis képet ad, mert akkor ez semmi másról nem szól megint, minthogy egy piedesztálra emeltük a jógát mint az univerzális megoldást mindenre.